Egy cég informatikai rendszereivel folyton csak a baj van – azt hiszem ezt tudtam leszűrni az elmúlt jó pár év tapasztalatai alapján. Teljesen egyértelmű, hogy ma már labdába nem rúg az, aki nem veszi komolyan az informatikát, gyakorlatilag bármilyen kis céged lehet, bármivel is foglalkozhatsz, muszáj legalább egy kis rendszert fenntartanod. Ha a játékban akarsz maradni, akkor úgyis tudod, hogy egy szedett-vedett, a szomszéd informatikus srác által összetákolt rendszernél valami jobbra van szükséged. Az a baj, hogy a jobb, és drágább rendszerek is nagyjából szedett-vedettek.
Az ember dolgozni akar, a cégnek mennie kéne, ehelyett azért elég gyakran azzal kell szembesülni, hogy egy órák óta elküldött e-mail valahogy nem ért oda, ahol nagyon várják, és amikor rákérdezel a rendszergazdánál, hogy mi van, az vállat von, hogy behalt valami. Az, hogy a levél fontos lett volna, valljuk be, nem érdekli nagyon. Aztán áramszünet van, meg még ezer más gond, elszáll az alkalmazottak munkája, és mindig azé száll el, aki a legfontosabb, legsürgősebb anyagon dolgozik. Azon, hogy a héten már harmadszor nem tudsz nyomtatni, vagy röhögsz, vagy a hajadat téped.
Van az a pont, amikor azon kapod magad, hogy a hozzád közelebb álló partnereknek már szívesebben adod meg a privát, gmail-es címedet. Mert az mindenhonnan elérhető, látod a mobilodon, bárhol vagy. És ha jól emlékszem, utoljára tavalyelőtt gyengélkedett egy fél órára, plusz elég nagy tárhelyed van ahhoz, hogy akár több éves anyagokat is tárolj, amiket aztán pofonegyszerű megkeresni. Nem érted, miért nem megy ez a saját rendszereddel.
Ja, a felhőről már te is hallottál, de nagyjából nem tudsz többet, mint hogy semmit nem tárolsz a cégnél, hanem mindent távolról érsz el. Sokkal többet én sem tudok, hidd el. Kicsit kiráz a hideg azért, hogy nem tudsz rámutatni egy szobára, hogy itt zúg a szerver, itt van minden anyag, ha költözne a cég, ezt kell vinni. A felhő tényleg lebeg valahol az éterben, a mátrixban, és azért ez tényleg szokatlan érzés. Viszont azt azért elhiszem a nálam okosabbaknak, hogy az a szerver nem ázik be, nem eszik le az alkalmazottak jégkrémmel, és rúg bele a takarítónő, ha útba van neki. Szóval van abban valami jó is, hogy rábízod a profikra a rendszert, te meg csinálhatod végre a saját dolgodat, ahelyett, hogy elveszett e-maileket, meg tavalyi doksikat hajkurásznál, és belehülyülnél a flegma rendszergazda válaszaiba.
Meg azért az sem mindegy, hogy mennyibe kerül ez a végén. Hogy mondjuk a költségcsökkentés címén nem döntöd-e be a saját rendszeredet, és nem elégelik-e meg egyszer az ügyfelek, hogy mindig valami „gond van a rendszerünkkel”. Senki nem tud vagyonokat kifizetni minden évben informatikára, a kiadás legyen tervezhető, legyen a végén olcsóbb, mint a házi bütykölgetés. És a rendszer tegye a dolgát, a mailek, a doksik menjenek szépen a helyükre, nem ártana a mobilon is mindennek látszania. Szóval működjön. Most.
Van ilyen? Van. A Felhő. Ha idáig eljutottál, már érted, hogy itt az ideje megismerkedned vele. Kezdhetjük?
